November 17-én végre bemutatkozik a nagyközönség előtt a The Mighty Fishers.
A Dubaku, PASO és Three Teadies tagokból álló autentikus rocksteadyzenekar első koncertje a IV. Ökoszeminárium keretében kerül megrendezésre az ELTE Könyvtárkubban.
Az estén fellép a Budapest Riddim Band KRSA-val és Jr. Brownnal kiegészülve, valamint a koncertek között és után a PASO Sound pörgeti a lemezeket.
Az Ökoszeminárium 18.00-kor kezdődik, érdemes már ekkor érkezni. A belépés az egész estére ingyenes!

Megjelenni mindenképpen érdemes, hiszen a jó hangulat garantált, nem utolsó sorban pedig tanúi lehettek a hazai rockteady életet felpezsdítő Mighty Fishers bemutatkozásának.

A koncert facebook eseményéhez kattints ide!

További információkért nézzetek fel a zenekar facebook oldalára ide kattintva.

November 12-én jön a szokásos össznépi magyar reggae masszív összejövetele! A Ladánybene 27 immár 26. alkalommal rendezi meg születésnapi buliját, mely az utóbbi években egyre hangsúlyosabb és nagyobb lett. Köszönhető ez talán a remek helyszínválasztásnak, hiszen az A38-ra hangtechnikai szempontból nem lehet panasz, ráadásul azon kevés helyek közé tartozik, ahol igazán igényes szórakozásra nyílik lehetőség; de beszélhetünk arról is, hogy ezeken a bulikon a Lb 27 remek csapata mellett bizony sok más előadó is képviselteti magát, ami azért nagy szám, mert talán ez az egyetlen ilyen alkalom hazánkban, amikor egy színpadon láthatunk ennyi fantasztikus zenészt. Megéri tehát mindenkinek elmenni és egy hatalmasat bulizni a hajón!

Az esemény részletei:

LB27 és barátai (Görögh Dani - trombita, Pásztor Ákos - szaxofon, Ladányi Ádám - harsona, Mr.Roul NO ének/vokál, Krecsmáry Zsolt perka/vokál)
Hangulatfokozó: Vibekillaz (a Talentométer tehetségkutató 2-ik helyezettje!)
Szelektív zeneszolgáltató és hangulatfokozó: Áfonya, Mc.B.Best(NG) & Krecsmáry (H)
NegusMagus riddim pályázat eredményhirdetés és bemutató az első 3 helyezettel: Afrodzaqm, Uahdeez aka Tom420, Bottah B!
Kedvezményes vásár a LB Shop-ban! CD-k, DVD, könyv, póló, Camp cuccok!

Kapunyitás: 20:00
Jegyár:
Az első 100 db jegy kedvezményes áron, 1600 Ft-ért november 11-ig érhető el az A38 online felületein és pénztárában. A koncert napján 1900 Ft a belépő!

Mindenkire számítunk!
 

Elérkezett végre az idő, hogy a hosszú szünet után folytassuk aktánkat, ezúttal nem mással, mint az Ocho Macho dobosával, a csupaszív emberrel, Mersics Gyurival. Őszintén megmondom, én kicsit féltem ettől a beszélgetéstől, hiszen aki ismeri a srácokat, tudja, Gyuri sosem az a szószátyár típus, inkább a koncert és a buli hátterében húzódik meg, s csak épp, hogy megajándékoz minket egy-két mosoly foszlánnyal. Bizony, ezúttal nagy fába vágtam a fejszét, hiszen kinyitottam a Dzsin lámpáját:

***

Soma: Nos, most akkor rád zúdítom: Visszahúzódó, csendes, magának való embernek gondollak. Semmit sem tudok rólad és most már ideje lenne ha mesélnél... Védekezz!

MGY: Én úgy gondolom nem vagyok zárkózott bár lehet ,hogy kifelé ez úgy tűnik ,de ez egyáltalán nem szándékos, tudatosnak meg végképp nem mondható. Ami miatt talán úgy tűnhet az azért van mert én koncert előtt és után is nagy odafigyelést fektetek a hangszerek biztonságos ki és be pakolására, ezt inkább én egy számomra jó ,de másnak néha lehet, hogy rossz mániának nevezném. "szeretem biztonságban tudni a hangszereket" :) Emiatt kevés időm van koncert előtt és után ami azt okozhatja, hogy ez így tűnik. Koncert közben pedig koncentrálok , hogy legalább 100%-ot tudjak teljesíteni, van amikor sikerül. :)

Soma: Respektálom ezt a fajta precízséget, mert úgy gondolom fontos, hogy legalább egy ilyen ember legyen minden zenekarban. Mindíg ez a féle felfogás kövezte ki életed útját? Hol kezdődött a szerelem és nálad például hány db mérföldkőről beszélhetünk?

MGY: Nem vagyok az a típus, hogy sokat beszéljek magamról, de megpróbálok.
1982-ben születtem Szombathelyen általános és középiskolában is itt jártam. Az iskolák mellet és után jó pár évig dolgoztam mint hangmérnök, ezalatt volt pár zenekarom is majd egy gyógyszercégnél voltam áruterítő, aztán egy elektronikai céghez kerültem és közben jött az Ocho ami jelenleg is fenn áll.

Elhivatottság? Hát nem is tudom, talán inkább minden dologhoz ami körülvesz próbálok úgy állni, hogy a tőlem telhető legtöbbet tudjam nyújtani. Gyerekként három éves koromban doboltam vagyis (zörögtem) először ha jól emlékszem 8 éves koromban kaptam az első dobomat a szüleimtől egy kis tanári ráhatásra, ugyanis mindig doboltam az órákon, így kezdődött a zene iránti szeretet, tehát ha úgy vesszük meghatározó volt.

Mérföldkő. Ez elég sok volt nehéz lenne röviden beszélni róla, de mindegyik nagyon meghatározó szerepet töltött be az eddigi életemben.

Soma: A gyermekkoromról nekem pl a kazettás magnók jutnak eszembe, ahogy be-bekapta a TDK szalagomat, amikor épp a What is Love c. zenét akartam felvenni a rádióból. Mondjuk neked ez a márka máshogy karcol be, igaz?

MGY: Hát Valóban. :) A Szombathelyi TDK-ban dolgozom. Ez egy elektronikai alkatrészeket gyártó vállalat. Jelenleg mint áru beérkeztető dolgozom a raktárban, ez a zenélés mellett most egy nagyon ideális munkahely.  

Soma: Nyugdíjas állás? Azért akkor ez a nyugalom, ami árad belőled :) Tegyük hozzá ehhez bizonyosan hozzátartozik még valami, vagy inkább valaki. Egy szó, mint száz: GRATULÁLOK! Megnősültél és kiléptél a sármos szingli machók táborából. Hogyan ismerkedtetek meg? Szerelem első látásra?

MGY: Köszönöm. Valóban kiléptem ,de nem érzem úgy, hogy ez nagyban megváltoztatta volna az életem vagyis mondhatnám, hogy mint ha nem is történt volna semmi. Már régóta együtt élünk, de igazán fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez csak „formalitás” volt. 2005-ben találkoztunk egy korábbi zenekarom próbáján. Beszélgettünk a zenéről és ott adtam neki kölcsön egy lemezt, majd egy kis idő elteltével megkeresett, hogy visszaadná és itt indult a kapcsolatunk.

Soma: Cd gyűjtemény mutogatás, illetve visszaadás? Jó ötlet... és ebből jönnek a mézeshetek, majd a szerelmes, házas hétköznapok. Mit vársz Te Tőle? Támogatást, nyugalmas a koncertek után, teljes megértést?

MGY: A mézes hetek még egy kicsit várnak ránk hiszen a zenei szezon közepén ezt nem tehetem hogy itt hagyom a zenekart, és a közönséget ezért csak szeptember közepén megyünk majd. És hogyan is nyújt segítséget és tolerál e? Igazából ezt könnyen megválaszolom. Teljesen támogatja az Ocho Machos dolgaimat valamint jó úgy hazamenni ,hogy tudom hogy ott valaki vár. :)

Soma: Nagy szeretetet és átélést érzek a szavaidban, ha a kedvesről van szó. Tudatosságot pedig a tetteidből. Nem dohányzol, nem iszol, halk szavú emberként vagy a köztudatban. Mennyire hozható összefüggésbe ez valamiféle hitvallással? Kell bármit is gondolni mögé, avagy egyszerűen csak a tiszta lét híve vagy?

MGY: Azért nem mindig vagyok halk szavú,de nem szeretem magamra felhívni a figyelmet. A cigi meg az alkohol, hát igen ennek pusztán vallási okai vannak! Na jó persze ez nem így van ezt az élet hozta így, engem nem érintettek meg ezek a dolgok és nem is fognak!

Soma: No és a sport? A srácok mindíg azt mondják, hogy Te vagy a csapat fitnesz trénere. Én inkább a sofőr szerepét osztom rád, s az atyai mivoltot, hiszen te apáskodsz a sok ocho gyerkőc felett. Mennyire lehet 8 embernek egy hullámhosszra kerülni? Kiállsz az igazadért, ötletgyáros, avagy inkább egyetértő és végrehajtó típus vagy?

MGY: A fitnesz tréner dolog az csak egy vicces megjegyzés az alkatomra nézve. Igen sofőrködök, pakolok, terelem a csürhét, persze a terelés nem mindig sikerül. Egy hullámhosszra kerülni még néha két embernek is nehéz nem nyolcnak ez nálunk is így van ,de ha zenéről van szó akkor ez 99%-os. Próbálok kiállni az igazamért bár néha nem sikerül, ötleteim vannak, de azért nem vagyok egy kimondott "ötletgyáros" meg igazán azért meg is lehet győzni.

Soma: Az ötletet meg nem árt, ha tettek követik, mint pl. az új album is így született. Az Online a világ számodra is új lehetőséget hozott. Mit jelent számodra az Ocho Macho, és hogyan képzeled magad el mondjuk 5 év múlva? Dob, iskola, tanítás? Vagy csak tisztes családfő?

MGY: Nincsenek bennem pedagógusi hajlamok és nem is lennék rá alkalmas. Én úgy gondolom ha tisztes családfőként megtudom állni a helyem az életben és mellette zenélni is tudok az már igen jó. Mindenképp zenélni szeretnék egész életemben és 5 év múlva remélem már tágabb nemzetközi szinten is tehetjük majd ezt. Az Online a Világ annyiban hozott új lehetőségeket nekem és a zenekarnak, hogy a közönség egy kicsit talán más oldaláról is megismerhette a zenekart és persze Én is Mi is nagyon vártuk, hogy játszhassuk az új lemez dalait, összefoglalva egy frissebb lendületesebb anyag lett! 

Soma: Lendületes anyag élőben, hipersebesség az interneten. Mennyire használod ki az online világot? Sokan megőrülnek ha 1 napig nem jutnak net közelbe. Mindenkitől megkérdezem, Te hogyan vélekedsz az internet adta lehetőségekről? Valóban jó irányba tart a jövő? 

MGY: Nem vagyok kimondott internetfüggő bár szoktam interneten vásárolni meg igazán a fontos levelezések is számítógép előtt zajlanak, viszont csak azokat a dolgokat szoktam megnézni amik engem érdekelnek. Csak azért mert időm van nem szoktam gép elé ülni 1-2 napos távollétek esetén egyáltalán nem érdekel a dolog. Igazából szerintem nem kimondottan haladunk jó irányba a jövőt nézve, de a felgyorsult napjainkhoz szinte már elkerülhetetlen az internet (mindenki mindent azonnal akar tudni) és ha ezt nem bírod lekövetni sajnos már elveszel a világban.

Legyen ez a zárószó... Figyeljünk egymásra, és ahogy Gergő is mondja, ismerjük meg a természetet, és persze saját magunkat is. Ehhez pedig nem feltétlenül van szükség mindíg internetre... Krinyó gondolatát követve pedig, mindenki fogja magát, és menjen el bringázni. Ennyi!  
 

Szubjektív blogról beszélhetünk, így azt hiszem az a minimum, hogy egy-egy érzést megosztok veletek, ami épp átjárja gondolataimat, vagy épp testem, lelkem, lábam... Pár nappal ezelőtt akadtam egy videóba, amit azóta nem tudok kiverni a fejemből. Egy igazi ringató, mondhatni lovereggaetune-ról beszélhetünk, ami egyszerre hozza lázba a szíved és engedi mozgásba a tested. Úgy gondolom, ezt megosztom veletek.

Hogy ki is ő pontosan? JOGGO neve a fene sem tudja kinek mit mond, mint ahogy korábban nekem például semmit sem mondott. Nem mondott, most már mond...

A Love you More egy olyan zene, amitől speciel szerintem mindenki kész lesz, aki egy kicsit is fogékony a fogyasztható, közönségbarát jamann témákra.

Hogy ki is JOGGO? Nem sok sor található róla, de talán annyi érdekes, hogy az úr Hollandiában él és dolgozik, és olyan bátyóval büszkélkedhet, mint a világhíres holland labdarúgó, Clarence Seedorf. Nos Joggo szintén rúgta a bőrt, akár csak Bob Marley, de úgy gondolta, inkább elereszti a basszusokat a hangfalakból és a zene egén alkot maradandót.

Persze ne gondoljunk itt világsztárságról és több millió eladott lemezről, valamint raszta követőkről, de azt mondom, ha csak minden városban, országban megfog egy két olyan őrültet, mint én, akkor már egy szép kis koncert kerekedhetne vele bárhol a világban.

Én most épp azt mondom, JOGGO-t akarok Budapestre... Velem tart valaki?

Nos, a Love you More itt van nektek. Füleljetek rá :)

Az Ocho Akta folytatódik... méghozzá egy olyan emberrel, aki évek óta a háttérben mozog. Szó szerint értendő ez, hiszen a "konga" a zenekar legelső hangja óta színen van, ugyanakkor pontosan ő az, aki megbújik hangszerei mögött, elbújik sapkája alatt, vagy épp nyakig takarja magát egy jól megtermett törölközővel. Hölgyek és urak: a backstage man, a hegyek lovagja, a küllők és Shimano váltók hercege, Kőszeg nagy öregje, Mr. Tompa Konga Krisztián...

***

Ritmo: Mivel folyamatosan az a kép jut eszembe, hogy elveszel a fények árnyékában, milyen érzés most, hogy pár percig és mondatig rólad szól minden? A valós életedben is ennyire "visszafogott" vagy, mármint ami a személyiségedet illeti. Milyen Krisztiánt ismernek a kőszegi mindennapok polgárai?

TK: Azt hiszem igen,mondhatjuk. De ne,hogy azt gondolja bárki is,hogy egy sarokban ülős csendes ember vagyok. Imádom a társaságot a haverokat összejöveteleket,viszont nem akarok minden áron a társaság középpontja lenni vagy akár feltűnősködni. Összegezve tehát inkább békés, nyugodt, mint visszafogott!

Ritmo: Kőszegen születtél, itt is éled mindennapjaid. Ha eltekintünk a zenekartól, hogyan éli az életét Tompa Krisztián? Apa, családfő, jó munkás ember?

TK: Minden stimmel:Apa,Családfő kivéve a jó munkás ember:-)))))
Természetesen van civil állásom de nem akarok belerokkanni a munkába. Csak annyit, amennyi a családnak kell,a többi meg majd lesz valahogy.Sosem tudtam spórolni,a feleségem viszont igen úgyhogy jól kiegészítjük egymást.Van egy csodálatos nevelt lányom a Hanna aki mér 10-éves,és egy még csodálatosabb édes lányom a Sári aki most lesz 4. És természetesen még egy náluk is csodálatosabb feleségem a Szilvi akinek a korát nem árulom el:-)))Na szóval így élünk Mi!

Ritmo: Ha már megemlített, beszéljünk egy kicsit Szilviről és a zenekari énedről. Mennyire tolerálja a párod a folyamatos rendezvényeket? Egyrészről biztosan örül a sikerednek, de valljuk meg, az éremnek két oldala lehet, még a legjobb családokban is, ami teljesen érthető. Hogyan éled meg az OM jelenlegi sikereit?

TK: Az az igazság,hogy Ő már így kapott engem,úgyhogy tudta mire vállalkozik mikor hozzám jött. Természetesen nem mindig boldog,hogy ennyit vagyok úton de támogat mindenben! Máshogy nem menne! Sikerek? Hogy hogyan élem meg a sikereket? Igazából talán azt hiszem hogy álmodom!

Ritmo: Álom? Akkor úgy kérdezem, gondoltad volna anno, amikor elindult a csürhe gondolata a fejedben, hogy 2 album, aranylemez, külföldi lehetőségek, fesztivál turnék, miegymás jönnek majd egymás után? Nehéz volt az első gondalatokat tettekké váltani?

TK: Viccelsz? Az egész történet úgy indult,hogy kőszegen,kőszegi srácokkal +1 énekesnő összejöttünk zörögni. Azt sem tudtuk mit játszunk,milyen stílusban meg egyáltalán,hogy hol és mivel. Ezek után el tudod képzelni,mennyire volt valami is ezek közül tervbe! Aztán mikor Gergő megérkezett a bandába igazán onnan kezdtünk talán kicsit komolyabban dolgozni és kezdte el Ő tolni a zenekar szekerét. Az biztos, ha Ő nem lenne a bandába még talán még mindig azon gondolkodnánk,hogy mit játszunk,milyen stílusban, hol, mikor, kinek és egyáltalán minek?!

***
Ez volt az a pont, amikor Krisztiánnál először szakadt el a cérna, és a vérével nem bírva azonnali bringázásra adta a fejét... így csak vártunk és vártunk, de hamarosan ismét készen állt, hogy kérdéseink kapcsán is megállja a helyét... :)))
***

Ritmo: Komolyan érdekel mi vezet rá egy kőszegi fiatalembert, hogy úgy döntsön, márpedig zenélni akarok, és ami a lényeg, szórakoztatni. Volt anno bármiféle kitűzött cél, vagy csak hangosan szóljon és kezdjünk valamit a szabadidőnkkel dologként indult?

TK: Nézd, mint már említettem, nem volt ebben semmi tudatosság. Igazából Andorral többször beszélgettünk róla a törzskávézónkban (ahol nem csak kávét lehet fogyasztani:-)),hogy jó lenne egy zenekar de aztán mindig ennyiben is maradtunk. Aztán egyszer mint a mesékben jött egy nagy tanítómester és azt mondta:ZENÉLJ! Ez volt kb.2003-ban. Most meg interjút adok Neked. :)

Ritmo: Ha pedig nem zenélsz, mester! Akkor? A család és a zene mellett vannak még más szerelmeid is? Ha azt mondom extrém sportok, akkor hogyan folytatod? Mesélj kicsit erről a Krisztiánról, mik a megszokott, állandó sportok az életedben, és mi volt a legőrültebb dolog, amiben valaha részt vettél?

TK: Ha ábc-sorrendbe akarnám szedni ,akkor lehet, hogy minden betűnél találnék valami érdekességet. Kezdeném a bringával és befejezném a szörffel! Egyébként az utóbbi években "csak"a bringa maradt, mivel kilépek a házam kapuján és már is a hegyben vagyok. Aztán meg 1 órán belül kocsival a Semmeringen(Ausztria) vagyok, ahol iszonyú jó bringa park van. Amikor pedig csak este van 1 óra szabadidőm, akkor pedig egy kis országúti gurulással lazulok. Tehát BIKE FOREVER! A családom azt mondja,nem vagyok normális,hogy 5 bringám van, de Én erre mindig azt válaszolom: "ugye aki nem issza el":-)))))))))))))))))). A leg extrémebb dolog? Nem emlékszem mert elájultam. :)))

***
Szeretném ismét idézni Kriszt, aki már meg sem lepődve, a következő mondatot intézte hozzám: "Na most megyek bringázni aztán majd folytatom!üdv. "
***

Ritmo: Becsületére legyen mondva folytatta, és ha már ő így volt, akkor nekem is meg kellett ragadnom az alkalmat. Tehát... Mind a sportban, mind a munkádban ingázol a saját városod és határon túli "sógoraink" között. Nap, mint nap ott vagy, ott dolgozol, mennyiben más ott az élet, van bármiféle különbség attitűd és attitűd között? Ha egyáltalán kell, mennyiben tudod ezt átmenteni a mindennapjaidba?

TK: Melózni, bringázni, snowboardozni, síelni járok Ausztriába. Ahogy mondod csak ingázok,és ez jó is így! Vannak dolgok amit tanulhatnánk a "sógiktól", de ez fordítva is igaz. Tehát amikor "kell" irány Ausztria, aztán meg a dolgom végezetével húzás haza, mert jó, jó, jó, jó, de jó nekem itthon!

Ritmo: Mi ad neked még erőt? Hamarosan közelítesz a negyedik X-hez. Mi az, ami még neked újdonságot adhat, miben gondolod, hogy még változtatnod kell, vagy épp el kell érned az életedben?

TK: 40.??? miért az is kor? Nekem nem fáj! Szerintem az ember 40 évesen is tud "hülye" lenni és pörgős meg 18 évesen is punnyadt! Ez csak beállítottság kérdése. Mit szeretnék elérni? Csak azt mint minden ember és élőlény a világon: boldog lenni és látni, hogy a családom és a környezetem is az!

Ritmo: Neked viszont jelen pillanatban az egyik boldogság forrása az új album is, mely nem is oly rég jelent meg a CLS gondozásában. Online a világ. De végezetül, neked mit jelent ez a mondat? Mindenkitől megkérdezem, mert kíváncsi vagyok mennyire gondolkodtok máshogy. Mit jelent neked korunkban, hogy online a világ? Pozitívnak értékeled vagy inkább nyűg az ember hátán?

TK: Természetesen fantasztikus dolognak tartom a világhálót és kell is használni. Bár Én nem azok az emberek közé tartozom, akik ne tudnának élni nélküle. Többet nem ülök gép előtt. mint igen. Fontos,hogy az ember megtalálja az egyensúlyt ebben is, mint minden másban az életben.A gyermekeimnek is próbálom ezt tanítani. Lehet lógni a neten, de mellette igen is meg kell érinteni és ismerni a természetet! Összefoglalva:ha már így alakult, hogy létezik, használjuk és élvezzük az előnyeit, de ha lehet inkább mennyünk MONTIZNI meg túrázni!:-)))))))))))

Legyen így... érintsük meg a természetet, ettől nem változik meg a természeted :)
Ha pedig bárki bringázni akar, vagy csak egy jó beszélgetni a gázteleszkópos cangákról, Kriszt mindíg elcsíphetjük pár mondatra :) Köszönöm

Non-Confidental, sőt mondhatni mindenki számára kötelező az Ocho Akta. Az ötlet, mely szerint mutassuk be egyenként az Ocho Macho zenekar tagjait, kb. 1 hónappal ezelőtt érkezett meg egy brainstorming során, mely köztem és Bérczes Ádám (CLS) között zajlott. Az ötletet tettek követték, és kapcsolódóan az Online a Világ albumhoz, elhatároztuk, hogy más oldalról is bemutatjuk a zenekart, és zenészeit egyenként. Hogy mennyire szakad el magánéletük az általunk ezidáig ismert világtól, az a következő hetekben kiderül. Engedjétek meg tehát, hogy a Ritmo bemutassa nektek, s egyúttal hivatalosan megnyissa az OCHO AKTÁT, méghozzá a legújabb taggal, Gotthárd Mike Mike Mike Misivel:
 

***
 

Ritmo: A nagyközönség számára Mike idén vált fogalomma, már ami az Ocho Macho zenekar új tagjával kapcsolatos, de sokan nem tudják, hogy Gotthárd Mihály ki is valójában, és honnan érkezett. Mikor és hogyan ismerkedtél meg a zenével, hiszen talán a zene jellemzi leginkább az életedet?!
 

Mike: Édesapám révén már kisgyerekként kapcsolatba kerülhettem a zenével, ugyanis ő is zenész, basszusgitáros. Rengeteg zenét hallgattunk, és már 4 évesen dobolni, majd később gitározni kezdtem. Először Polgár Pétertől és Zsoldos "Báró" Zoltán –tól tanultam, majd 12 évesen Mohai Tamás tanítványa lettem, aki egészen a mai napig a mesterem. Gyerekkorom óta a gitározás tölti ki a mindennapjaimat, ezzel kelek, ezzel fekszem, ez lett az életem. Ennek a lehetőségét a családom teremtette meg számomra, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Egyébként Zalalövőről, egy Zalai megyei kisvárosból származom.

Ritmo: A múlt tehát megadatott, és egyértelmű volt, hogy a sok zene meghozza hatását. Úgy gondolom valóban fontos, hogy a szülő, ha lehetősége engedi, utat mutasson gyermekének. Irány tehát Székesfehérvár, hiszen ott tanulsz jelenleg. Mennyire jelent gondot ez az ingázás?! Nem érzed úgy, hogy egy úton lévő zenei messiás szerepét töltöd be már 21 évesen?
 

Mike: Úgy gondolom, hogy ezeknek a nagy szavaknak mint "zenei messiás" nincs túl sok értelmük. A zene nagyon egyszerű. Játszani kell, élőben, és jól. Nyilván minden igazi zenész rendelkezik egy küldetéstudattal, hogy ebben a mai világban a jó zenét eljuttassa az embereknek, és a sok értéktelen tömegcikk közé értékeket csempésszen. A korom fiatalnak tűnhet, de úgy gondolom, hogy szerencsésen alakult az életem. Ilyen családdal a háta mögött minden tehetséges és szorgalmas ember érhet el sikereket, akár már ennyi idősen is. Persze ehhez fanatikusnak kell lenni, és nagyon kell akarni ezt az egészet. Én mindig is imádtam gitározni, és tudatosan készültem a jövőmre, az álmomra, hogy profi gitáros lehessek. Az ingázással kapcsolatban "élvezem" a magyar tömegközlekedés áldásait. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam… Igazából nem is csak Székesfehérvárig kell utaznom, hanem utána még tovább Bodajkra, ez egy kisváros a közelben. Itt van a Hang-Szín-Tér Művészeti Szakközépiskola, ahol idén szakvizsgáztam.
 

Ritmo: Ezzel a háttérrel pedig teljesen új impulzusokat adtál új együttesed zenei világába, sokan már most miattad járnak ki a koncertekre, de sokan nem tudják, hogy Te más vonalon is próbálgatod szárnyaid. Hogyan jött be a jazz a látószögedbe?
 

Mike: Nagyon örülök, és nagyon jól esik, hogy ennyire a zenekar részévé váltam, nagyon szeretek itt játszani! Az igazság az, hogy előbb játszottam bluest, rockot és jazzt, mint reggae zenét. Az OM előtt nem is nagyon játszottam ebben a stílusban, de annyira élvezem, hogy az új lemezen már a zeneszerzésből is kivettem a részem. Ráadásul egy ilyen sikeres és sokat koncertező zenekarral nagyon nagy élmény játszani. Ezelőtt nem is nagyon volt még ilyenben részem. A kérdésedre visszatérve, a jazz-el mint zenész, először az iskolában találkoztam, meg persze Mohai Tamás óráin. Úgy gondolom, hogy a zenei stílusok átjárhatóak, csak mindegyiknek megvan a saját nyelvezete. Vannak könnyebben, és nehezebben tanulható nyelvek, ez a zenében is így van. A jazz egy komoly nyelv, és ez benne a jó és az izgalmas. Alapvetően viszont két fajta zene létezik, jó zene és rossz zene. Mindegy, hogy milyen címkékkel, stílusnevekkel látjuk el. Én azokat a zenéket szeretem alapvetően, amikben van energia, és a jazz-en belül is ezeket az utakat keresem. Van egy saját fúziós-jazz (jazz-rock) zenekarom, a "Mike Gotthard Quartet", ahol profi zenészekkel próbáljuk "felrobbantani" a színpadot. Ez legtöbbször sikerül is!

Ritmo: Jó érzés, ha egy művész több úton is képes elindulni. Mennyire más a jazz féle Mike önmegvalósítása és mennyire más az, amit az OM-ben képviselsz, egyáltalán kell különbségeket keresni, vagy egy személy vagy, aki minden zenei világban az önkifejezést keresi?

Mike: Igazából nincs különbség, viszont nagyon fontos, hogy egy zenésznek legyen stílusérzéke. Mindig az adott stílus nyelvén kell "megszólalni", ehhez persze ismerni kell az adott nyelvet. Ezek után pedig egyértelmű, hogy a zenész ugyanaz, és az egyénisége ugyanúgy átjön a különböző stílusokon. Én minden stílusban, minden színpadon ugyanolyan energiával játszom, mindent beleadok!
 

Ritmo: Hogyan tovább az iskola után, fiatal vagy még, de már igen sok tapasztalattal vagy megáldva. Mik a jövőbeni tervek, van egyáltalán valami olyan dolog a fejedben, amit szívesen megvalósítanál?
 

Mike: Ha hétköznapi, és közeli célokra gondolok, akkor a főiskolai felvételiket említeném. Több zeneművészeti főiskolára jelentkeztem jazz szakra, remélem sikerül bejutni valamelyikre. Ma Magyarországon a zenészek nagy része a koncertek mellett a tanításból él, és ehhez mindenképpen szükség van diplomára, emellett pedig természetesen ezekben az iskolákban kitűnő gitárosoktól tanulhat az ember. A zenei karrieremet tekintve, szeretném, ha a jazz zenekarom ismertebb, és sikeres lenne, talán annak örülnék a legjobban, ha megismerné a nemzetközi közönség is. Elsősorban viszont szeretnék szakmailag folyamatosan fejlődni, és egyre jobbá válni. Ez egy véget nem érő folyamat, de ez a zenész lét egyik fő motorja.
 

Ritmo: Visszakanyarodva a jazz-re és a saját zenekarodra. Elindultatok egy tehetségkutatón is (Talentométer), ahol a nagyközönség is megismerhetett benneteket. Mi a véleményed a hazai tehetségkutató versenyekről. Magamutogatásra jó kizárólag, vagy szerinted van mondanivalója és sokat nyerhet az, aki részt vesz rajta?
 

Mike: Magyarország a tehetségkutatók országa lett, de tudni kell, hogy ezek a versenyek leginkább csak a pénzről szólnak, és nem a versenyzőkről. A Talentométer egyébként egy igényes verseny volt, amin szerintem megérte elindulni, elsősorban azért, hogy megismerjenek. Mivel minden versenyen van egy zsűri, ezért minden verseny végeredménye szubjektív, de nem mindig a győztes versenyzők érik el utána a legnagyobb sikereket. Szerintem ha valaki tehetséges, van egy igényes verseny, és nem ismerik még, akkor érdemes megmutatnia magát, de nem szabad a versenytől várni a csodát. A kőkemény munkát nem lehet kikerülni, de kapcsolatépítés nélkül sem lehet ma már elérni semmit. Ránk felfigyeltek ott, kaptunk ígéreteket koncertmeghívásokra is, majd meglátjuk mi sül ki belőle.
 

Ritmo: Közhely, de az idő fog mindent igazolni. Apropó idő, eszembe jutott egy érdekes kérdés, melyre kíváncsi vagyok, hogy ilyen fiatalon hogyan reagálsz: Ha el kell képzelned magad mondjuk 20 év múlva, akkor 41 évesen hol lesz Mike? Mit hagy a háta mögött, és mi az, amiben szívesen tevékenykedne?
 

Mike: Nagyon boldog lennék, ha 20 év múlva ezt az interjút mondjuk egy New York-i klubban, vagy egy telt házas stadion öltözőjében készítenéd velem a koncertem előtt!
Álmodozni szabad, nem?

Ritmo: Tudod mit? Szavadon fognálak és kívánom, hogy legyen így...Ha viszont a jelenre térünk vissza, a gitárral kelsz, fekszel. Mi az, ami még neked is újat adhat? Mi az, amiben meg tudsz mártózni, ami felfrissít, egyáltalán, van időd kikapcsolódni, s ha igen, mit csinálsz olyankor?
 

Mike: Mivel elég sokat utazom, így örülök, ha végre néha otthon lehetek. Ilyenkor filmeket nézek, a barátaimmal sörözök, néha úszom a tóban, teljesen hétköznapi dolgokat csinálok. Azért előbb-utóbb a gitár is előkerül.
 

Ritmo: Szinte megleptél :) Az-az érzésem veled kapcsolatosan, hogy nem, hogy gitár volt a jeled az óvodában, de az iskolatáskád helyett is gitártáskát hordtál magaddal az iskolába és abba pakoltál minden mást is, de annak a gitárnak veled kellett lennie. Ez az elhivatott mentalitás és attitűd példaértékű lehet a jövő generációja számára. Sokan lehet épp most döntik el, hogy ők bizony elkezdenének valamilyen hangszeren tanulni. Zárszóként mi az, amivel te útnak indítanád a fiatalokat, hiszen lehet pont a Te fiatalságod miatt fogadnák meg tanácsaid?

Mike: Szerintem a legfontosabb, hogy élvezzük a zenét, a zenélést. Nem kell feltétlenül mindenkinek profi zenésszé válnia, zenélni anélkül is lehet, a lényeg a zene szeretete. Ha valaki viszont profi zenész szeretne lenni, az egy kemény, rögös, de mégis szép útra készüljön fel, ami nagyon megéri a fáradtságot.