Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy fiatal magyar zenekar. Egy olyan együttes, ahol a határok, mint olyan már az elejétől fogva nem léteztek. Egy zenekar, ahol mertek és mernek meríteni népünk, a magyarság kultúrájából, s azt egy olyan pozitív érzetű köntösbe burkolni, melybe jó felöltözni, melybe kellemes érzés belecsavarodni és megállni egy pillanatra, hogy testünk és szívünk minden zugát átjárja a szeretet. Engedjétek meg, hogy bemutassam a Vibekillaz-t.

***

Ritmo: Megmondom őszintén, először a múlt évi Reggae Camp-en találkoztam a zenekarral, de már akkor azt éreztem, hogy Ti tipikusan az-az együttes vagytok, akit hallani és főleg értelmezni kell. Milyen témakörök alkotják a mondandótok gerincét, miből építkezik a Vibekillaz? Egyáltalán, hogyan mutatnád be az együttest, ha erre lehetőség adatik?

Hego: A Vibekillaz egy harmonikus fúzió. A hangsúly a reggae alapokon van, a reggae gondolatisága, érzésvilága és zeneisége rajzolódik ki. Ehhez, - mintegy jól eltalált fűszer -  párosul a magyar népdalok egyedi hangélménye, így teljesedik ki egy, a közönség szerint is igencsak fogyasztható, a mai fiatalok ízléséhez passzoló muzsika. A harmonikus élmény beteljesedését elősegítette a zenekar újonnan feltűnt mc-je: B Best, aki nigériai származású reggae énekesként járta Európát, így egy éjszakai szórakozóhelyen belebotlott a két „empress”-be, akik nyomban lehívták őt a próbaterembe egy közös zenélésre. Ez azért is különleges, hiszen így multikulturálissá váltunk, így igazi világzenét tudunk játszani, amiben a klasszikus és modern roots mellett megfér a nigériai törzsi zene és a magyar folk is. Ez a kis sztori vezetett a Vibekillaz végleges felállásához, így mára már kilencen állunk a színpadon, egyre nagyobb lendülettel és energiával.

Ritmo: Egy kicsit reggae, egy kicsit ska, nagyfokú folk. Említetted B Best csatlakozását. Jelen pillanatban hová helyezitek magatokat a hazai zenei életbe? Mennyire találkozik a közönség ízlése a Ti hitvallásotokkal?

Hego: B Best csatlakozása után a zenekar komolyabban ráállt a modern reggae, dancehall „beat-ekre”, elsőkézből tanulhattunk úgy a stílus jellegzetességeit, ahogyan csak egy ízig-vérig afrikai származású zenésztől lehet. Hazánkban kevés zenekar mondható ily módon multikulturálisnak. A mai közönség imádja a fúziós zenét, ezért úgy érzem a Vibekillaz is teljesen fogyasztható muzsika.

Ritmo: Ha már a mai közönséget hoztad szóba... Kőbányai zenekar révén azért Budapest vérkeringésében rendesen benne lehettek, mennyiben érzitek másnak egy budapesti, vagy épp egy vidéki közönség nyitottságát?

Hego: Budapesten nagyon sok jó zenekar van és rengeteg az egy estére jutó koncertek száma. Küzdeni kell a lehetőségekért és folyamatosan menni előre. Szerencsére egyre több embernek tetszik amit csinálunk, így mára már elértük azt hogy hívnak minket ide-oda koncertezni. Imádjuk a vidéki rendezvényeket, mert az emberek nyitottabbak, nagyobb a befogadó készségük, valamint ugyan ez a helyzet a külföldi közönséggel is.

Ritmo: B Best előtt igen sok vendégzenésszel dolgoztatok együtt. Milyen kritériumok alapján választottátok és választjátok ki azt, hogy kivel szeretnétek dolgozni egy-egy munkán?

Hego: B Best csatlakozása óta visszaesett a vendég énekes-mc-kel való munka aránya, ez annak tudható be hogy sikerült összeszerveznünk a végleges felállást. Ez több évünkbe és mérhetetlen mennyiségű munkánkba került, de úgy érzem megérte. Nemrég Dr. Dermottal, az Irie Maffia ősatyjával készítettünk egy közös dalt, aki harsonán színesítette a felállást. Legutóbbi bécsi koncertünkön pedig MiksaMan-nal, a Ladánybene 27 frontemberével adtunk elő egy közös jammelést.

Mostanában Mr. Hundread az a vendég előadó, akivel alkalmanként szoktunk feat.-elni, ő egy régi motoros a reggae szcénában, aki kis pihenés után most fog újra színre lépni. Kis előzetesként - nem hivatalosan - elárulom hogy vele, egy kis létszámú, félakusztikus roots koncertzenekarral is készülünk.

Ritmo: Budapest-Vidék-Budapest-Külföld! Jó hallani, hogy hazánk fiatal zenekarai is egyre több lehetőséghez jutnak külhonban is. Vallom, hogy a reggae amúgy is képes földrészeken átnyúlva üzenetet közvetíteni. Tegyük fel, lehetőségetek nyílik rá, hogy egy UNICEF reklámhoz írjatok zenei anyagot, mi lenne a legelső 5 gondolat, ami mindenképpen helyet kapna benne és milyen irányba indulnátok zeneileg?

Hego: Egyre többen vagyunk a világon, így meg kell tanulnunk egymás mellett élni, meg kell tanulnunk tisztelni a saját magunk és a másik kultúráját. Hangsúlyt kell fektetnünk a hagyományaink ápolására, meg kell óvnunk és tovább kell adnunk azokat az értékeket, amiket őseink ránk hagytak. Ez minden népcsoport saját feladata, ami egy multikulturális közegben összefonódhat, és így kifejezetten érdekessé is válhat. A békés együttélést, az elanyagiasodott materialista világszemlélet ellen való küzdelmet fontosnak tartom. Továbbá fontos lenne elgondolkodnunk azon, hogy hazánkban és szerte Európában is a kihasználatlan termőföldek élelmet tudnának biztosítani a világ éhező gyermekeinek, csak a politikai nyomás és az üzleti érdek ezt ellehetetleníti.

Ha zenéről lenne szó, el tudnám képzelni a Vibekillaz egy-egy dalának részletét is, de mindenképp egy több kontinens népzenéiből vegyített fúziót gondolnék egy „kettőnégyes”, táncolható, dinamikus ritmikai alapon.

Ritmo: Térjünk vissza picit a hazai szcénára és azon belül a különböző versenyekre, melyeken a zenekar folyamatosan részt vesz. Megtervezett pr, térnyerés és ismertség szerzés a terv, vagy úgy gondoljátok így még több emberhez lehet szólni és kitörési lehetőséget is jelent? Alapjában, mit gondoltok a zenei tehetségkutatókról?

Hego: Kemény és kitartó marketing struktúra kell ahhoz hogy valami teret hódíthasson. A sok gyakorlás mellet ugyan annyira fontos hogy a termékünket, jelen olvasatban a zenét és a zenekart megismertessük a célközönségünkkel, és ezért csapatban kell dolgoznunk, minden eszközt mozgósítani kell, minden felületet ki kell használnunk. Valóban,  igyekeztünk mindenhol feltűnni, megmutatni magunkat kik is vagyunk és mit is szeretnénk. Az idei év meghozta a várva-várt eredményt.

A European Reggae Contest elnevezésű összeurópai reggae tehetségkutató online mezőnyében az Észak Európa kategóriában a szakmai zsűritől a legmagasabb pontszámot kaptuk. Az A38 és a Szerencsejáték Zrt közös könnyűzenei tehetségkutatóján, a Talentométeren a reggae-ska-hiphop kategóriát megnyertük, összesítettben pedig Dermottal (Irie Maffia) adtunk elő egy közös dalt, így a 650 induló zenekar közül a második helyen végeztünk, nyertünk egy országjáró turnét és egy külföldi fellépési lehetőséget. Reméljük így már könnyebb lesz mindenhova és mindenkinek eljutatni az üzenetet és bízunk benne, hogy egyre többen megszeretnek minket.

Ritmo: A közönség szeretete és annak befogadása egy bizonyos szintű nyitottságot követel mindkét fél részéről, de mi a helyzet veletek, mint hús-vér emberekkel, nyilván nem egyszerű ennyi tagot összekoordinálni. Miként tölti a Vibekillaz a hétköznapjait, ki mivel foglalkozik a szürke unalomig ismétlődő munkanapokon?

Hego: Ki-ki a maga útját járja, ami persze közös életünk egy fontos csomópontján összekapcsolódik, hisz egy nagy család vagyunk. Többen közülünk hivatásszerűen a zenével foglalkoznak, de van köztünk programozó, pszichológus, hangtechnikus, kórházi életmentő, én pedig marketinges révén próbálok szervezni és koordinálni ezt-azt.

Ritmo: Mennyiben folyik bele a zene a privát életetekbe, egyáltalán, létezik privát élet zenén kívül számotokra?

Hego: Egy és ugyanaz, ez egy kultúrmisszió. Ha nem a Vibekillazban zenélünk akkor itt-ott a színpadok sarkában rejtőzködve fel lehet ismerni egy-egy tagot, általában mindenki játszik más zenekarokban vagy alkalmi „vasárnapi” formációkban.

Ritmo: Azért ez az itt-ott mostanára igen sokat változott. Az említett tehetségkutatóknak is köszönhetően az idei nyár számotokra is pörgős lesz. Hol találkozhat veletek legközelebb a közönség, mik a nyári tervek és főleg, mikor élvezhetünk egy valódi Vibekillaz albumot?

Hego: Felsorolásszerűen, az alábbi időpontok vannak eddig a naptárunkban:

Július 18-án, az A38 hajón fellépünk a világhírű ska legendával, az amerikai New York Ska-Jazz Ensemble zenekarral.

Augusztus 10-én a Szigetre várunk mindenkit, ahol majd hatalmasat zúzunk, aki ezt valamiért kihagyja neki augusztus 25-én a Tündérgyárban fogunk színpadon ugrálni.

A Vibekillaz első stúdió kislemeze a napokban lesz elérhető, aki követ minket a facebookon, ő elsőkézből juthat új információkhoz.

http://facebook.com/vibekillazcrew

www.vibekillaz.com

Interjú: Ritmo / Soma

Alanyunk: Hermann Gábor / Hego (Vibekillaz)

Köszönjük!

Múltam nekem is van, sőt, jól irányzott finom house muzsikáim is dögivel. Ezt a mixet nem most készítettem, de úgy hiszem az idei nyarat is hűen tükrözheti. Finom latinos dallamok, könnyed vokálok, fenékrázás és vérbeli dögös ütemek.

A Moments tehát egy kellemes visszatekintés az elmúlt nyarakra, közel 70 percben, a legdögösebb (számomra) nótákkal. Kocsiba be, hangot rá és indulhatunk!

Jó töltögetést kívánok mindenkinek, s ha gondoljátok, várom a kommenteket is.

www.fittenboldogan.hu/promo/moments_by_ritmo.mp3

(letöltése, jobb egér, cél mentése más néven...)

Ahogy Mernyó Ferenc barátom, valamint Atom is képekben és videóban, úgy én igyekszem szövegben visszaadni azt, amit a Zöld Pardon és a közönség is megélt ezen a fantasztikus csütörtöki éjszakán.

A budapesti közönség ezidáig még nem hallhatta az Ocho Macho új albumát élőben, így várható volt, hogy az első anyagot követően, valamint áhitozva az újra, igen nagy lesz a létszám. Az Online a Világ tehát igen jó döntés volt aznap estére a ZP vezetőségétől és ennek rendje és módja szerint a hömbölödésre éhes emberek sokasága igen szép látványt nyújtott nemhogy a pódiumról, de lentről a tömegből is.

A fél 9-es kezdés nagyon jónak bizonyult, egyrészről a rengeteg ember miatt, akik legalább meg tudtak időre érkezni, másrészt a még világos miatt, bár lehet ez csak nekem perverzióm, hogy én bizony világosban is élvezem a koncerteket.

Szóval az Ocho Macho elhozta az új anyagot, valamint régi nagy kedvenceit is, melyeket a tömeg nem kis üdvrivalgással fogadott. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a sikoltás sosem hagyott alább a tömeg pedig együtt énekelte az ismert zenéket, valamint kezdett bele-belekóstolni az új zenék refrénjeibe is.

Ami elsőre látszott, a Tekken Tóni, a Mucho Tiempo, valamint a La Familia de Machos is bízvást számíthat a közönség szeretetére, de ami még ennél is jobban feltűnt, az a No Esta Bien lendülete, mely szó szerint megőrjített mindenkit. Szem, nadrág, bugyi nem maradt szárazon, ki-ki értse, ahogy akarja. Egy szó, mint száz, Andor őrületes refrénje, valamint "spontán" önkifejezése után szó szerint felrobbant a ZP.

A Jó nekem-et mindenki kart-karba öltve énekelte, hullámzott a tömeg, mely hullámzás a Pancho alatt is megmaradt, bár ott már egy egészen más hullámról beszélhettünk. Az egység pedig megmaradt a Jerusalem-re is, ahol mindenki 1 ujját feltartva a levegőbe jelezte az összetartozást és a béke iránti vágyat. Együtt gondoltunk szeretteinkre, együtt gondoltunk azokra, akik sajnos a békéből a legkevésbé sem részesülnek napjainkban.

A vége pedig ismert volt: Savaria Kingston Town, és El Mundo Fantastico, ami méltán már sláger a rajongók körében, és még mindig szedi egyre-másra áldozatait. Talán a legismertebb Ocho dalok maradtak a végére, melyek szétzilálták és napalmot szórtak a táncolókra, szinte már őrületes tempóban. Öröm volt látni a fáradt ám boldog arcokat, akiket szó szerint kifacsart a zene, akik egyként ugrálva rázták ki magukból az utolsó energiafoszlányokat is.

Megérte? Mindenképp! Legközelebb? Kötelező. ZP-ben? Igen, júliusban ismét. Máshol? Bárhol, mindenhol... info a www.ochomacho.hu oldalon.

Köszönet a srácoknak, és köszönet Mernyó Ferinek is a nagyszerű képekért, melyeket, megegyezve vele, most megosztok veletek. Élvezzétek és találkozunk júliusban ismét.

a képekért köszönet:

Mernyó Ferenc - www.facebook.com/mernyo

Szánom és bánom, de őszinte leszek, a More Love To Share csak most jutott el hozzám. Hozzáteszem, csak kölcsönbe, de már biztos vagyok benne, hogy nekem ez a lemez kell. Nagyon kevés olyan előadót és főleg zenei anyagot tudok felsorolni, amire azt mondom első hallásra, hogy én bizony ezt szeretném. Márpedig a Riddim Colony "legújabb" albuma pontosan ilyen.

A velem egy napon született zenekar rendesen megmutatja számunkra, hogy mit is ért jamaikai életérzés alatt. G-Ras amúgy is nagy mágus a szakterületén, de amit itt prezentálnak, arra kevés a biccentés. 11 számon és 45 percen át átívelő raszta kavalkádot kapunk az arcunkba. Van itt minden: lazulás és napsugár köszöntés, fenékrázás és risza, bólogatás és hullámzás, habokba csobbanás és felemelkedés.

Egy eklektikus anyagot kaptunk, ahol olyan neves vendég is szerepet kapott, mint az Irie Maffiából is jól ismert Sena, A közös One Blood amúgy is egy jól eltalált nóta, de az egész lemezre rá lehet illeszteni a hasonló jellemzést ugyanúgy.

Habár hivatalosan az anyag 2010 decemberében jelent meg, én azt mondom, jobb később, mint soha. Jobb később, és hogy azt mondjam, kötelező anyag. Azok számára, akik elhivatottan szeretik a reggae műfajt, és azoknak is, akik a műfajon belül ráfülelnek minden hazai, és egyben igényes próbálkozásra is.

A Riddim Colony ezúttal is hozza a kötelezőt. A More Love To Share méltó ismertségükhöz, hírnevükhöz, és biztos vagyok benne, hogy a rajongók száma a jövőben is emelkedni fog.

Ha gondolod, hallgass rá online és persze vásárold meg eredetiben:

www.deep.hu/catalog/RCCD003D

Fények le, cd be, hangerő fel, testek össze, kezek a magasba, és...

Valahogy így indul a CLS kiadó legújabb party megamix-sze, mely a nyár égisze alatt jelent meg, s mely arra hivatott, hogy megédesítse a szürke hétköznapokat. Édességről beszélhetek, mivel ezeket a zenéket nem is tudom máshogyan elképzelni, mint mézzel, eperrel, pezsgővel, csillámokkal és esetleg egy-két gombóc vanília fagylalttal.

Egy az egyben azt mondhatom, hogy trendi, a nagyközönség számára mindenképpen fogyasztható. Olyan nevekkel tűzdelték tele a lemezt, melyek amúgy egyenként is elvisznek egy jó cd-t, hogy annak bizony biztos lehet a sikere. Van itt AfroJack, Milk & Sugar, Stereo Palma, Ian Carey, Compact Disco és még sok mindenki más is...

Nyári lazulás, fenékrázás, house ütemek a fogyasztható fajtából, dallamok, latino amerikánó fílingóó, pacsik és napszemcsik. Mindez közel 74 percben, folyamatosan, megállás nélkül, pihenést nem hagyva.

A nyári Party Mix számomra nem más, mint egy jól összerakott, slágerekkel és kellemes, pozitív értelemben kommersz és klub-, sőt rádióbarát mix album, mely egyaránt szól fiatalabbaknak és a dance zene iránt fogékony korosabbaknak egyaránt.

Nyár révén, ha már koktélhoz kellene hasonlítanom, azt mondom, hogy egy jól irányzott Tequila Sunrise virgin - friss, üde, latinos, ízletes, ám mégis mindenki számára büntető cédulák nélkül fogyasztható, undergroundmentes táncvariáns.

Mit is mondhatnék még? Shake it baby, shake it :)

A lemezért köszönet a CLS kiadónak.
A lemez megrendelhető: www.clswebshop.hu/index.php

Mindnyájan hallhattunk már a TCR-ről, ismertebb nevén a Társadalmi Célú Reklámról. Ezek azok a hirdetések, melyeket társadalmi célból készítenek, hogy felvilágosítsanak, tájékoztassanak, segítsenek minket, a nagy társadalmat. Mi úgy döntöttünk, hogy ennek mintájára megalkotjuk az EECR-t, avagy az Egy-Ember Célú Reklámot. Nem tartjuk a TCR-t már hatékonynak, sőt sok esetben hiteltelennek érezzük azokat, céljaik is megkérdőjelezhetőek számtalan esetben, tisztelet a kivételnek.

Node térjünk vissza a mi kis EECR-ünkhöz: él Magyarországon egy 3 éves kisfiú Patrick Dórián, akinek őssejtbeültetésre van szüksége. Édesanyja ennek érdekében kampányol számára a médiában és az interneten. Patrick életének és betegségének történetét részletesebben bemutatja a lenti rövid videó, melynek létrejöttében kulcsszerepe van Mernyó Ferencnek. Ő készítette ugyanis a filmben is látható fényképeket. Ezután megkereste egyik kedvenc zenekarát, az Ocho Machot, hogy nem tudnának-e valamilyen módon segíteni a kampányolásban. Dehogyisnem, érkezett a válasz. Ennek eredményeként készült el ez az ún. slideshow Patrickról és a gyűjtésről, az Ocho zenéjével. Patrick anyukája örömmel vette a lehetőséget, mert a zenekar ismertsége további elérést eredményez felhívásának. A zenekar pedig új albumának egy, a gyerekekről, a gyerekeknek szóló dalát a Nicest Children Of The World-öt választotta, melyet amúgy is a Küldd a Mosolyod a gyermek fotó verseny dalpályázatára írtak

És, hogy mit keres ez a cikk a Tudatbázison? Örömmel álltunk a kezdeményezés mögé, hiszen ez egy olyan együttműködés, mely bemutatja, hogyan segíthetünk kölcsönösen egymáson. Vétek lenne ebből kimaradnunk! Alant a video, szabadon terjeszthető, terjesztendő! Segítsünk Patricknak!