Van az, amikor az ember úgy érzi, hogy hazaérkezett. Amikor valaki olyasvalakivel beszélget, aki közel áll hozzá, akivel sok a közös téma, és akivel jó egy levegőt szívni, köszönhetően a belőle áradó nagy szeretetnek és a még több pozitív gondolatnak. A mai akta áldozata, Szalai Marci, az OM subwoofer-e.

Balázs: Annyi mindenről beszéltünk már személyesen, és annyi minden kavarog a fejemben, amit tudni szeretnék, de barátod lévén azért félve tapogatózom, s majd megmondod hol a határ... Szóval mesélj, mi újság a Kőszegi utcában?

Marcellus: Hát barátom! Mostanában a hétvége is hétköznap és a hétköznap is hétvége. De persze jó értelemben. Szerintem, ha egy zenésznek túl sok a tennivalója, az csak jót jelent. Hála Istennek sok történés van a zenekar körül és a magánéletemben is. Alakul a jövő...

B: Ebben biztos vagyok, főleg, mivel történt egy, s más, mióta utoljára nálatok jártunk. Gratula az esküvőhöz és sok boldogságot nektek. Hogy ízlik a házas élet? Más, mint eddig, vagy csak egy egyszerű papírról beszélhetünk?

M: Nem más! Nem lehet más... Mi úgy szeretjük egymást, ahogy vagyunk, nem vártunk egymástól változást és nem is várunk. Nem szeretnék most itt nyilvánosan szerelmet vallani - bár, miért ne? - de nem azért házasodnak az emberek? Pontosan ugyanolyan jól érezzük egymást a házaséletben, mint előtte. Köszönöm kérdésed! :o)

B: Támogatás, vagy lebeszélés? Nem könnyű zenész feleségnek lenni és erről beszélgettünk is a pároddal, de tőled akarom hallani, egy ilyen nő igazi kincs a mai világban... mond utánam pajtás, ismételd! :)

M: Igen Papa! EGY ILYEN NŐ IGAZI KINCS! IMÁDOM IS ÉRTE!!! (Szeretlek Drágám!) De szerintem ezt bármelyikünk elmondhatja.  Képzeld el, hogy a párod hetente kétszer az ország más más pontjain "bulizik". Az a bizalom, az a támogatás amit a feleségeinktől kapunk egyszerűen megfizethetetlen. Mi cserébe annyit tehetünk, hogy jól odavágunk a koncerteken, otthon pedig "jól megálljuk a helyünket" :o)))

B: Igen? Ki viseli otthon a nadrágot? :)

M: Naaaaaa... Miféle feltételezés ez???? Persze hogy én!!! Vagyis nem... DEEEEEE... nem de nem de...:o)))

B: Szombathely az életed része. Innen indult a banda, a Cinema Cafe és megannyi kedves emlék. El tudod képzelni az életed máshol, vagy Te mindig is lokálpatrióta maradsz?

M: Abszolút lokálpatriótának tartom magam, és abszolút szombathelyinek. Igazság szerint bármennyire is erőlködik ez az állam én még mindig nem akarok elmenni az országból, szeretem a maga hibáival együtt, de ha mennék, akkor nagyon messzire... Nem számítana, hogy a szomszéd város vagy Kuala Lumpur... Én a városhoz ragaszkodom, a kapcsolataimhoz, a barátaimhoz, hogy bemegyek a kávézóba és tudják hogy a napszaknak megfelelően éppen milyen kávét szoktam inni. Ezt hagynám itt nehezen. Nem is hagynám itt... szerintem...

B: Mert hogyan is iszod a kávét? Baromi forrón? :) A viccet félretéve, azt mondod semmi pénzért sem hagynád el... és mi a helyzet a katalán területtel? Szereztem neked munkát Barcelonában, indulunk?

M: Inkább pont ez a lényeg. Pénzért nem hagynám itt. Csak azért mert Angliában, Barcelonában vagy bárhol a világon kapnék egy durva állásajánlatot, nem hagynám itt a mostani életem. Annál jobban szeretem reggel a hosszú kávét, délben a presszót, este pedig a naaaagy naaaagy tejeskávékat. És természetesen a Cinema Caféban!!!! (Ez nem reklám... de... nem... de...)

B: Elhiszem, bár aki ismer Téged, az tudja, hogy spanyol fanatikó vagy. Mi fogott meg abban a világban, mesélj egy kicsit a kötődésedről és kvázi a spontán gyűjtőmániádról?

M: Ajjaj. Tényleg nagyon hosszú lenne, ha most leírnám, hogy mit szeretek a spanyolokban. Meg konkrétan nem is tudnám megmondani. Lehet hogy csak a szép emlékek. Annak idején a szüleimmel rengeteget jártam arra. Édesapám történelmi és helyismereti tudásvágyának köszönhetően megismerhettem szinte az egész országot, testközelből. Lehet hogy ezért sokan nem fognak szeretni, de én rajongok a bikaviadalokért, amit most egyre több helyen betiltanak, állatkínzás okával, pedig ha megnézed, megismered és átéled, akkor ez a bika leölésének legnemesebb módja, és egy gyönyörű hagyomány. De mindenképpen emberségesebb mint a vágóhídon árammal agyoncsapni azt a szerencsétlen állatot, ami soha nem járt a szabadban. Mindegy... Szóval. Spanyolországban meleg van, süt a nap, gyönyörű a tenger, és a maguk "leszarom" gondolkodásmódjukkal együtt kimondottan szeretetreméltóak az emberek. Mit ne szeressek ezen? :o) A régi Plaza de Toros plakátok, a panplónai népviselet, és a mindenféle spanyol bigyók gyűjtése már csak ennek a következménye...

B: Babonás embernek tartod magad? Mondjuk sosem veszed le az első terméket a polcról, mindig csak azt, ami mögötte van?

M: Rengeteget kopogok... Nem tudom hogy számít e, de mindig lekopogom ha olyat mondok. De nem tartom magam babonásnak. Heppjeim vannak. De erről Idim többet tudna mesélni :o))

B: Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Mik voltak azok a mérföldkövek, melyek segítettek abban, hogy az légy, aki vagy? Vessünk számot!

M: Az első és legfontosabb, hogy 14 évesen találtam egy gitárt a garázsban... azt hiszem enélkül nem ment volna. Aztán a következő "mérföldkő" a Szüleim segítsége volt. Annak ellenére hogy soha nem láttak színpadon - sajnos már nem élnek - a legtöbb támogatást mégis tőlük kaptam és hiszem hogy kapom is a mai napig. És természetesen a harmadik nagy mérföldkő az volt mikor becsatlakoztam a csürhébe... Azóta egész más. Annak ellenére hogy volt egy év "szabim" - de erről majd személyesen - már a kezdetektől teljesen otthon érzem magam ebben a közegben és nehezen tudom elképzelni magam más bandában. Igazából el sem képzelem.

B: Ez a zenekar jelenti számodra az életet. Egy folyamatot, a mindenséget. Milyen érzés koncertről koncertre pengetni a húrokat, mit érzel most és mit éreztél 1 évvel korábban, mikor épp "beindult" a szekér, mára pedig már arany és platinalemezes zenészek vagytok.

M: Brutál! Egyébként az érzéseimet nem befolyásolja a platina és az arany. Persze, óriási dolog, hogy a mai világban hajlandó a Közönség megvásárolni egy olyan terméket, amihez gyakorlatilag bármikor hozzáfér ingyen - persze nem legálisan -. És puszta szeretetből pénzt ad érte. Itt ez a lényeg. Az a rengeteg szeretet ami egy ilyen plakett mögött van. Óriási, de a hétköznapok nem mások mint 1 éve vagy 4 éve vagy akár 6 éve. Pontosan ugyan akkora lelkesedéssel tudok megbaculni akár egy hangért a gitáron, ugyan úgy ráz a hideg mikor Jorge-val véletlenül összejön valami nem várt figura a színpadon. Pont úgy imádom a zenekart mint régen és régen is pont úgy imádtam mint ma. Na jó néha utálom is... :o))))) Nem ám... De... Nem...

B: Be Positive! Miből merítesz erőt, mi ad neked jelet a folytatáshoz újra és újra?

M: Erőt sok minden ad. Elsősorban a családom! A Feleségem szeretete. De sok erőt ad a zenekar - persze sokat el is vesz... :o))))) - és rengeteg erőt ad a Közönség. És ez nem seggnyalás. Brutális erőt ad. Ezt mindig le akartam írni valahova, úgyhogy most jól leírom. Ha el akarnád képzelni, hogy milyen érzés az amikor a színpadon állva hallgatod amint a Közönség a saját dalodat énekli... képzelj el egy estét egy naggyon tuti szórakozóhelyen... képzeld el a legmegfelelőbb társaságot, zenét, hangulatot, hőmérsékletet... naggggyon jól érzed magad... vágod mekkora jó... NA MOST EZT SZOROZD MEG EGYMILLIÓVAL, ÉS MÉG MINDIG FOGALMAD SEM LESZ RÓLA MILYEN ÉRZÉS!!! (És ez havonta többször... Ez ám az antidepresszáns!!! :o)

B: Osztok, szorzok, hozzáadok és egy kicsit osztozom veled. Amikor még én koptattam a bakeliteket és húztam a népet a klubok falai között, egy kicsit én is egyé váltam a közönséggel.

M: Na jó... Teeeee Mindenkori Bakeliek Ördögeeeeee!!!! Azé' hidd el szorozhatsz még jócskán... :o)

B: Mennyiben más a nemzetközi közönség? Jártok Ausztriába rendszeresen, elszálltatok már Madridba is. Hogyan fogadják a szombathelyi csürhét a határokon túl?

M: Hát ez érdekes... Van még itt hely, mert dől belőlem a sztori.... :) Szóval... Madridban egy szerencsétlen szerencsének köszönhetően - de erről is majd később - megtelt a Sala Taboo Magyarokkal. És ezt most nem véletlenül írtam nagy betűvel. Elképesztő volt. Tudom hogy ők is csak Magyarok, de kint élnek, páran évek óta nem voltak itthon. Ugye minden koncerten egy különleges pillanat mikor elkezdődik a Pancho, és ezzel együtt egy megemlékezés... Hát ez Madridban egy frenetikus dolog volt. Elérkeztünk a szám közepéhez mikor teljesen visszaállt a csapat - a stúdió verzióban itt van betéve a tudósítás a Puskás gólról - Péterünk itt általában egy frankó kis billentyűszólót szokott benyomni. Ott - nem tudom milyen megfontolásból - jött az ötlete, és bejátszotta az "A Csitári Hegyek Alatt" című dal fődallamát, ami mellesleg tök véletlenül pont ráillik a harmóniára. Na azt látni kellett volna. Hát mi láttunk ott egy eszement buli kellős közepén könnyes szemmel, ledöbbenve gondolkodó embereket. Hihetetlen érzéseket váltott ki bennem. Nem vagyok egy túlzott magyar öntudattal megáldott ember, de ott elővettem volna egy Magyar Zászlót. Csak akkor másnap minden madridi Magyar hazajött volna... :o) Ja de nem is ez volt a kérdés... A nemzetközi közönséggel jól kijövünk. Gergő németül és angolul is jól megtalálja a közös hangot a külföldi rajongókkal, és a számaink nyelvezete - hiszen angolul és spanyolul is éneklünk - is lehetővé teszi a kapcsolat létrejöttét. Ja és az osztrákok kifejezetten aranyosak, mikor magyarul éneklik a Savária Kingstont :o))))

B: Mit csinálsz, ha épp nem a zenekarnak dolgozol? Ha jól tudom, kreatív emberke vagy barátom! Mondjuk ezt megvillantod az OM életében is. Szóval, otthon, és a zenekarban... Mit is csinálsz, ami hasznos? :)

M: A magánéletben már egy jó ideje azon dolgozom, hogy elindíthassam grafikával foglalkozó vállalkozásomat. Ez a mai világban nem kicsit kockázatos. A zenekarban az ember ott tesz ahol tud. Az interjúkra elmegyek ha tudok, bár utólag visszanézve én soha nem vagyok magammal elégedett. De amíg hívnak megyek :o) Majd ha szólnak, hogy naggyon gáz volt, akkor inkább csöndbe maradok. Amúgy meg én csinálom a zenekar arculati tervezését. Ehhez ragaszkodtam - önző módon - mert bár nem vagyok profi, és tuti hogy van olyan grafikus aki szakmai szempontból jobbat tudna csinálni nálam, de nálam jobban senki nem ismeri a zenekart. Így őszintébb és hitelesebb a megjelenés. Még ha néha kicsit amatőrnek is tűnik. :o)

B: Tedd a szívedre a kezed. Hol lehet az Ocho Macho határa? Mik azok a határok, melyeket még érdemes feszegetni és mi az, ami lehet, hogy nincs benne a kerek egészben?

M: Határok? Az Istenért sem hasonlítanám magunkat Hozzá, de Mick Jagger egyszer azt mondta: "Toljuk amíg tart a szerencsénk!" Pontosan így gondolkodom, és nem határokban. És szerintem a többiek is. Ha nem így lenne már megmagyaráztuk volna hogy miért nem... De mi inkább az ellenkezőjét magyarázzuk. Azt hogy miért igen! :o)

B: A határról jutott eszembe egy érdekes, eszmefuttatós kérdés: Írnod kellene egy igazán hangulatos muzsikát egy hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése alapítványnak. Engedd el a fantáziád, merre indulnál és mit közvetítene a szám. mik a legfontosabb értékek számodra az életben?

M: Na fater, jókat tudsz kérdezni. Nem egy vidám téma egy elég vidám zenekarnak. De ha mindenképpen szeretnéd... Van egy elcsépelt mondás, amit pontosan nem tudok felidézni, de valahogy úgy szól, hogy "Nem az a lényeg, hányszor buksz el, hanem az, hogy hányszor tudsz felállni belőle." Biztos hogy ez alap motívuma lenne a dalnak, de mindenképpen beleszőném a határok nélküli gondolkodás, a jó és a rossz közti különbség és az önmagadba vetett hit fontosságát. Ja és Ocho Macho-ról beszélünk, tehát POZITÍV!!!!! Egy ilyen dalnak - alapítvány ide vagy oda - a gyerekeknek kell szólnia. Szerintem ha ezt sikerülne egy olyan nyelvezettel megírni, és egy olyan dallamvilágba beletenni amit a gyerekek is megértenének, akkor nem is kellene konkrétan az élet értékeiről beszélni, hiszen nekik, maguknak a gyerekeknek kellene felismerni azokat. Ha nem ismerik fel akkor rossz a dal... :o)

B: Szívemből beszéltél, és örülök, hogy végre beszélgethettünk egy kicsit, s talán ezen interjú után még többen és jobban megismerhetnek téged is. Már csak egy kérdésem van, megvan még a kanál? :)

M: Csak a NUTELLA... Persze hogy megvan a kanál :o)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.