A dátum már mindenki számára ismert volt, aki kicsit is közel áll hozzánk, hiszen már több héttel előtte megkezdődött a huppogó izmok előmelegítése.

Április 8. MANU CHAO, Novi Sad, Szerbia

Ennyit a tényekről. A délelőtti indulást kellemes napsütés és szép felhővonulás kísérte, és a kellő betárazott zene mennyiség nyomán hamar el is telt az út mely Túrkeve és Novi Sad között leledzett. Az, hogy minden bozótból és pihenőből egy rendőr autó kacsintott ránk, s hogy a közutakon az erősebb kutya "ba**ik" el alapján, ha lassú vagy, letolnak a leálló sávba, az már mellékes. 100 km egysávos borzalom, majd kb 10 km kétsávos haladás 3.5 euroért, s Novi Sad elénk tárult. Szó szerint tárult, és szó szerint Balkan Tour, mert sok mindenre fel voltunk készülve, de erre nem feltétlenül. Épülő, félkész, vagy épp elhanyagolt házak, növények, bozótok itt és ott is, Lada márkájú Taxi gépezetek, s a lehető legkesebb angol, számunkra érthető szöveg, mindezt mégis valami páratlan hangulattal kaptuk az arcunkba.

A Spens mellett könnyen találtunk egy parkolóhelyet, bár az is igaz, parkolni nehezen tudtunk, révén még a számok is ciril betűkkel voltak az órákon, így kénytelen voltunk segítségük hívni a helyiek vendégszeretetét... Mondjuk az is hozzá tartozik, hogy azt sokat kerestük, mert dobáltak minket össze-vissza, menjünk ide, haladjunk oda, de senki nem tudott segíteni, végül végre összefutottunk egy magyar házaspárral, akik helyikén már ismerték a szokásokat. Ők lettek a mi választott információs pultunk, mert akarva, akaratlanul folyton visszatértünk az általuk vezetett virágos üzlethez. Hol éttermet kutatva, hol az erődöt keresve, de ha Ők nincsenek, mi talán el is veszünk. Szeretném itt megjegyezni, hogy a legszebb rózsái voltak a hölgynek, amit az utóbbi időben láttunk.

Szóval Spens. A helyiek istenítik és bizony én is azt mondom, minden egy helyen, de nem mindegy hogyan. Az elhelyezkedés páratlan volt, jégcsarnok, uszoda, edzőterem, ping-pong és bírkózó aréna, kosárcsarnok, boltok, kávézók, mind fantasztikus, hogy egy helyre öszpontosult, de sajnos mindez párosult egy 80-as évek elejéi Kőbánya Kispest hangulattal, ahol a galambok voltak a boltosok legjobb barátai, mindenféle jó és rossz tulajdonságukkal együtt.

Információs pult nem volt, s mivel a helyszínnek 16 bejárata van, kb. 1 órába telt, mire megtaláltuk, hogyan is kell bejutni a koncertre. Gyors átvizsgálás és mosoly után a technikusi pult mögött tribün részt szemeltük ki, ahol bőven volt hely táncolni, s tudtuk, itt biztonságban leszünk mindentől és mindenkitől.

Pontban 9 órakor beindultak a hangfalak és megkezdőtött az őrület, melyet a helyi erő, a Killo Killo Banda tolt maximumra. Roots reggae és ska szerbül, méghozzá olyan szinten, hogy majd leesett a fejem a bólogatásban. Maximum tisztelet nekik, az őrült dolgokért. Ajánlom mindenkinek, hogy keressem rá a profilomban a zenékre, megéri.

10-kor pedig Professor Manu in da house. Ami pedig innentől elindult, arra nem találtunk szavakat. Lassú és gyorsabb zenék, veretős ütemek, ismert dallamok, a Mr. Bobby-tól a Welcome to Tijuanan át, egészen Diego daláig, minden volt, minden a helyén volt, a szeretet pedig áthatotta a termet. A közel 3000 szerb pedig megőrült. Szó szerint megőrült, mert huppogni és hömbölödni mi tanítottuk meg őket, mert, hogy táncolni nem tudnak, de tombolni azt igen :)

Közel 2 és fél óra koncert, de az érzés több évig maradandó lesz. Akárhogyan csűröm, akárhogyan csavarom, egy olyan életérzést kaptunk, ami csak megélhető, de el nem mondható. Egy embert láttunk, aki istenné nőtt előttünk. Ahogy előad, ahogy a közönséghez szól, ahol játszik, ahogy a fellép. Egy isten állt előttünk teljes energiával és életnagyságban.

A koncert után már csak egy dolog járt a fejemben. Miért Manu Chao és miért Ocho Macho. Engedjétek meg, hogy a Szombathely-Kőszegi vonalhoz szóljak:

Uraim, amit Ti csináltok itthon, azt külföldön úgy hívják, isten, úgy hívják profizmus. Aki átélte azt a látványt és életérzést, amit Manu nyújtott, az valami hasonlót érezhet tőletek. Most jutottam el arra a pontra, hogy elismerésem és csodálatom fejezzem ki nektek. Nektek, mert képesek vagytok arra, hogy a közönség érezze, szívből csináljátok. Eddig csak mondtuk, hogy a Nap süssön rátok, de most már azt mondom, nem csak mondni, érezni kell. Manu-n megsütött a nap, Ti pedig képesek vagytok újabb és újabb napsugarak küldésére. Aki itthon ezt az életérzést, ezt a hangulatot, ezt a szívet tudja nyújtani, az előtt megemelem a kalapom, mert erre születni kell, Ti pedig erre születtetek. Ezt sose feledjétek el!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.