Ahogy Mernyó Ferenc barátom, valamint Atom is képekben és videóban, úgy én igyekszem szövegben visszaadni azt, amit a Zöld Pardon és a közönség is megélt ezen a fantasztikus csütörtöki éjszakán.

A budapesti közönség ezidáig még nem hallhatta az Ocho Macho új albumát élőben, így várható volt, hogy az első anyagot követően, valamint áhitozva az újra, igen nagy lesz a létszám. Az Online a Világ tehát igen jó döntés volt aznap estére a ZP vezetőségétől és ennek rendje és módja szerint a hömbölödésre éhes emberek sokasága igen szép látványt nyújtott nemhogy a pódiumról, de lentről a tömegből is.

A fél 9-es kezdés nagyon jónak bizonyult, egyrészről a rengeteg ember miatt, akik legalább meg tudtak időre érkezni, másrészt a még világos miatt, bár lehet ez csak nekem perverzióm, hogy én bizony világosban is élvezem a koncerteket.

Szóval az Ocho Macho elhozta az új anyagot, valamint régi nagy kedvenceit is, melyeket a tömeg nem kis üdvrivalgással fogadott. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a sikoltás sosem hagyott alább a tömeg pedig együtt énekelte az ismert zenéket, valamint kezdett bele-belekóstolni az új zenék refrénjeibe is.

Ami elsőre látszott, a Tekken Tóni, a Mucho Tiempo, valamint a La Familia de Machos is bízvást számíthat a közönség szeretetére, de ami még ennél is jobban feltűnt, az a No Esta Bien lendülete, mely szó szerint megőrjített mindenkit. Szem, nadrág, bugyi nem maradt szárazon, ki-ki értse, ahogy akarja. Egy szó, mint száz, Andor őrületes refrénje, valamint "spontán" önkifejezése után szó szerint felrobbant a ZP.

A Jó nekem-et mindenki kart-karba öltve énekelte, hullámzott a tömeg, mely hullámzás a Pancho alatt is megmaradt, bár ott már egy egészen más hullámról beszélhettünk. Az egység pedig megmaradt a Jerusalem-re is, ahol mindenki 1 ujját feltartva a levegőbe jelezte az összetartozást és a béke iránti vágyat. Együtt gondoltunk szeretteinkre, együtt gondoltunk azokra, akik sajnos a békéből a legkevésbé sem részesülnek napjainkban.

A vége pedig ismert volt: Savaria Kingston Town, és El Mundo Fantastico, ami méltán már sláger a rajongók körében, és még mindig szedi egyre-másra áldozatait. Talán a legismertebb Ocho dalok maradtak a végére, melyek szétzilálták és napalmot szórtak a táncolókra, szinte már őrületes tempóban. Öröm volt látni a fáradt ám boldog arcokat, akiket szó szerint kifacsart a zene, akik egyként ugrálva rázták ki magukból az utolsó energiafoszlányokat is.

Megérte? Mindenképp! Legközelebb? Kötelező. ZP-ben? Igen, júliusban ismét. Máshol? Bárhol, mindenhol... info a www.ochomacho.hu oldalon.

Köszönet a srácoknak, és köszönet Mernyó Ferinek is a nagyszerű képekért, melyeket, megegyezve vele, most megosztok veletek. Élvezzétek és találkozunk júliusban ismét.

a képekért köszönet:

Mernyó Ferenc - www.facebook.com/mernyo

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.