Azon kevesek egyike vagyok, akit igen nehéz elcsábítani egy-egy színi előadásra, pedig ha tudtam volna... Pedig, ha tudtam volna, hogy néhány fiatal, összefogva, ilyen szintet tud képviselni, akkor bizonyosan én mondom azt, ahogy Szamár is mondta: "ott vagyunk már?".

Az Ifjú Tehetségek Társulata még maximum csak pár száz embernek jelenthet fogalmat. Azoknak, akik körülöttük élnek, azoknak, akik jelen voltak az alakulásnál, és azoknak, akik azóta is figyelemmel kísérik útjukat. Nem csak, hogy kevesek egyike vagyok, de azon szerencsések közé is tartozom, akik már részesei lehettek annak a "profizmusnak", mely alkalomról alkalomra árad a színről a függöny bársonyával behintve.

Egy igazi mesetörténetnek lehettünk, és remélhetőleg lehetünk még szem- és fültanúi. Egy csoport fiatalról szól, akik a zene, és a színházi világ bűvöletében élve elhatározták, hogy alkotniuk kell. Próbálni, létrehozni, gyakorolni, alkotni és előadni. Egy olyan mese tagjai ők, ahol nem létezik anyagi kérdés, ahol önmaguk készítik a díszleteket, adnak a ruhákra, figyelnek a részletekre, és ami a lényeg, ahol ők maguk adják elő a megálmodott darabokat.

Az Elisabeth nem egy könnyű darab. Olyan elődök énekelték már meg az ismert dallamokat, mint Dolhai Attila, Feke Pál, Mester Tamás, Janza Kata, vagy épp Bereczky Zoltán. Ilyen elődök után nehéz objektíven nyilatkozni bármiféle további előadásról, pedig egy kellemes szombat esti túrkevei felvonás után azt mondom, mégsem lehetetlen.

Finta Zoltán rendezésében ez a darab új értelmet kapott. Nem sztárokról, nem ismert színészekről beszélhetünk. Összeállt fiatalokról van szó, akik egy szerethető, igazán figyelemre méltó minőséget képviselnek. Egy kedves produkciót kaptunk, egy ismert történetet, ahol az Ijfú Tehetségek Társulatának tagjai megmutatták, hogy lehet amatőr szinten, pusztán a zene szeretetéből merítve is maradandót alkotni. Ahol kellett ott az énekek nagyon rendben voltak, a hajlítások, a nehezebb darabok, a váltott, párbeszédes részek, mind tökéletesen megállták a helyüket. Azt mondom nem csak helyi szinten, akár országosan is. Tengernyi rosszul kivitelezett, kezdő próbálkozást láttam már, de az ITT által előadott Elisabeth nem említhető velük egy lapon.

Az ITT fiatalság készen áll arra, hogy a musical iránt elfogult fiatalokat, vagy épp középkorosztályt megcélozza, és ami fontosabb, szórakoztassa. Mert ez a darab arra született. Nem a nagyokról, nem is A Társulatról beszélünk, sokkal inkább egy csoport túrkevei, elhivatott fiatalról, akik ilyen autodidakta profizmus mellett megérdemlik, hogy nagyobb közönség előtt, akár többször is bemutathassák tehetségüket. Szeretném kiemelni, nem profi, és nem is több millió forintos költségvetésből gazdálkodó műsorról beszélünk, sokkal inkább tehetségről, amatőr ám mégis profi mentalisról, kitartásról. Egy darabról, mely örömperceket szerezhet azok számára, akik igenis merik tisztelni és szeretni a "kezdő" próbálkozásokat is.

Jelen pillanatban majdnem minden adott: egy remek mű, egy lelkes fiatal társulat, egy kiváló rendező, több igazán minőséget képviselő főszereplő (Kiss Bernadett - Elisabeth, Bacskai Gábor - Halál, stb.) ...

Mint mondtam, majdnem minden... de úgy hiszem, az Ijfú Tehetségek Társulatáról hamarosan újra hallhatunk.


A bejegyzés trackback címe:

https://ritmo.blog.hu/api/trackback/id/tr212941882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.